Főoldal
 Miserend
 Kapcsolat
 Linktár
 Vendégkönyv

----------------
 Történet
 A főoltár
 A Krucsay oltár

-------------
 A kenyérmezei diadal
 Kripták és temetők
 Képtár

-----------------
 Krucsay János végrendelete
 Szerzetesek névsora

----------------
 Egyházi hozzájárulás
 Szentvér, vagy Szentver?

---------------
 Restaurálás közben.
 Toronysisak felhelyezése
 Szentély feltárás

---------------
 A plébánia és zarándokház

---------------
 Templomlátogatási rend
 Templomfolyosó képekben
 Bérmálás 2011. október 23

---------------
 Fontos felhívás!!
 Eseménynaptár
 2012 Úrnapi körmenet

---------------
 Tájékoztatás a szentmisék rendjéről

------------------
 2014 Pászkaszentelés
 2014. Úrnapja
 Nyírgyulaj búcsú

............................
 Keresztállítás a pócsi úton

-----------------
 Fontos értesítés
 Adózók figyelmébe.

..........................
 Templombúcsú

A kenyérmezei diadal

A kenyérmezei diadalról a törökök ellen!

A kémek jövének és megmondák Mátyás királynak, hogy igen sok törökök gyülnének Szenderőn. De senki nem tudna, hova volna igyekezetek. Hallván ezt Mátyás király, mindjárást alákülde az alföldre és megerősítetté az végeket, hogyha beakarnának száguldani Magyarországba, mindjárást ellene állanának. És follyó követet bocsátá Báthori Istvánhoz, aki akkoron erdélyi vajda vala és Kinizsi Pálhoz, aki temesvári ispán vala és megüzené azoknak, hogy készülének és vigyáznának a törökök Szenderőnél és nem tudna senki mely felé kezdenének szegnyi.
És meghagyá nekik, hogyha arra kezdenének menni, jól vigyáznának és megsegítenék egymást. Hogy megértette volna ezt Báthori István, mindjárást népet kezde gyüjteni. Ezenképpen Kinizsi Pál is Temesvár körül. És nem sok nap mulva eljutának a kémek és megmondák mind a kettőnek, hogy az Ali bég által kezdette volna vetni a törököknek seregét a Dunán és hogy indítana azokat Erdély felé. Tudniillik a hatvanezer törököt.
Siete ezokáért Báthori István és mindenfelől segítséget híva, mind székelyekből, magyarokból, szászokból, oláhokból és sok népet gyüte egybe. És mikoron a kémek megmondották volna neki, hogy bejöttenek volna a törökök az országba és rabolni kezdettek volna, mindjárást ellen inditá az ő seregét. És gyakorta bocsátá követet Kinizsi Pálhoz és megjelenté neki, hogy a törökök immár benn volnának Erdélyben és hogy készen rabolnának. És kérte őtet, hogy semmit ne mulatna, hanem jöttön-jönne és hától venne az ellenséget. Ő pedig immár indulóban volna hogy szembeszállanák velek, hogy annál könnyebben megverhetnék őket, hogy eképpen mind arcból, mind hátból vihatnának vele.
Mikoron ezokáért a törökök bemenek vala Erdélybe és az végeken nem találtanak volna senkit, minden félelem nélkül beszáguldának az országba és mindenfelé kezdének rabolni és tüzet vetének mindenüt. És mind felsietének az Maros mellett és mind rablának Gyulafehérvárig. És mikoron sok ezer rabokat és számtalan nagy prédát gyütöttenek volna mind az Marosig Fehérvár ellenében.
Miért hogy által nem jöhetnének az Maroson, vissza kezdenének menni. Báthori István utánnok kezde a sereggel szállani, hogy alkalmas helyt találván megvina velek. És mikoron mind utánok szállott volna Kenyérig, mely falu a nagy mezőnek közepén vagyon Gyulafehérváron alól három mérföldig, ott szembeszállának a törökkel. És mikoron mind két felöl akarattyok volna, hogy megvinának egymással, Báthori István meghagyá, hogy misét mondanának szerinszerte a táborba. És hogy minnyájan egymás kezére eskenének, hogy bátran egymás mellett akarnának vini. És hogy egymást nem akarnának hadni, és hogy senki hátat nem akarnának adnyi. Annak utána egybe hivá őket az Báthori István vajda és szép beszédekkel szólván jeles predikációt tőn előttek. És szépen tanyita és inté mind őket és nagyon vigasztala őket. És mikoron eképpen megbátoritotta vóna az ő népét, mindjárást a sereg rendeléshöz kezde.
Két szárnyra szőrze pedig a sereget. Őmaga pedig a fegyveresekkel a közepin marada. Az jobb szárnyát nyujtositattá a Maros felé, a másikat a magas hegy felé. A szászok elől valának az viadalra, az oláhok utánnok. A magyarok és a székelyek utol valának.
A törökek is olyanképpen rendelték vala az ő seregeiket. És nagy prédát és a sok rabokat az ő seregek mellé állották vala. És mikoron egybe roppant vóna a két sereg, erősen vivának egymással. A törököknek egyik szárnya a szászokra rohanna. A szászok pedig emberül állának ellene. De miért hogy a szászok kevésbek valának a törökekhöz képest, megtolták végre a szászokat és sokan elhullának közülek. Sokan a Marosba hajtatának. A többi az oláhok mellé állának.
Mikoron ezokáért mind a két szárnya eképpen nyavajagna, Báthori István vajda meginditá a hadnak a derekát, az fegyvereseket. Mikoron pedig Báthori István vajda at elsőrendbe vólna és a lovát kezdé forgatni, hirtelen elesék a ló vele. Az vitézek látván ezt, el ijedének és gonosz jelnek magyarázzák ezt. És azt adták tanácsul, hogy visszatérnének Szászsebesbe. De Báthori István vajda felele és mondá:
- Ez nem lehet gonosz jel! Mert, hogy jelentené annak valami gonoszt, ki viadalban munkálkoszik az Istenért és az Istennek az anyjáért? És ne féljetek semmit, hanem bátorsággal engemet kövessetek. A ló az sebektől ijedet meg. Nem lehet az viadal sebek nélkül. De hidjétek meg nekem: ez a ló engemet nagy diadalommal visszahoz e mai napon, veletek egyetemben!
Íme, Kinizsi Pál egy szép négyszegü sereggel a hegyen állá és megkezdé hátul a törökeket nagy trombitaszókkal, dobütéssel és nagy kiáltással, és nagy feneséggel reájok rohanna.....
És erős kiáltással bátoritja vala az hadakozókat és nóditja vala őket az viadalra, mondván:
- Bátor szivvel víatok. Ezennel az Isten nekünk adja a diadalmot.
És bevága magát a viadalnak a derekába. És hogy oda jutott vóna, kiáltani kezde:
- Báthori István, atyámfia, hol vagy? Szóljál! Én vagyok, a te atyádfia, Kinizsi Pál. Ha élsz még, kérlek tégedet, felelj énnekem, felelj, kérlek tégedet, ides társom!
Báthori István vajda igen sebes, rakva vérrel kimászkála a hóttestek közül és mondá:
- Ihol vagyok, én ides társom, még élek. De minden erőm elszakadott. Kérlek tégedet, szerelmes atyámfia, Pál, vitézködjél a keresztény hitért, a Koronáért és ides hazánkért.
Mondá Kinizsi Pál:
- Hála Istennek, hogy még élsz, az Isten velünk vagyon.
És mindjárt a törökekhöz kezde, kik az Vaydát környül fogták vala, és mind le vága azzokat és megszabadita őtet, s mind az ő szolgáit, kik majd mind odalesznek vala. És biztatni kezde népét és a több törökekhöz kezde és széllel vágák azzokat is.
Mikoron a törökek látták vóna, hogy mind elöl, mind hátul megyszoritották vóna őket, oldalról elfutának és felszaladának a nagy hegyre és az havasokra és hátrahadják táborukat, mind a nagy prédával egyetembe. A keresztények utánok üzének és az uton mindenüt vágják vala őket. És kivadásszák vala őket mindenüt az havasban. Az oláhság is az erdőben vadásszák vala őket. És meg fogván, le vágák vala őket. Az Ali bég is fel szalada az havasra és ott budosván egy pásztorra talála és annál a kalibában marada azon éjel. Igen reggel fel vetté magát a lóra és mondá:
- Jó atyámfia, menj alá az vaydához és mond meg neki, hogy az Ali bég gazdája vóltál az éjel.
És mindjárt megüte a lovat és el szágulda onnét.
Mikoron ezokáért meg verték vólna a törökeket, annak utána a táborhoz kezdének és mind fel dulák a tábort. És mind megszabaditák a nagy sok rabbokat. És a rabbok térdre esvén, ugy adnak vala hálát az Istennek. És meg csókolák az vitézeknek lábait és kezeit nagy örömmel hálákat adván nekik is. Annakutána az vayda trombitát futatá és az hadakozókat mind az ütközetnek helyére gyütete. És oda hordák a sok élést, bort és egyet-mást. Mert be sötétedett vala estve, hogy nem mehetnek vala vissza a táborba. Ezokáért minyájan az ütközetnek helyén maradának és nagy vigasággal őnek vacsorát a hólt testek közet, hegedű szókkal és minden vigasággal. Végre a jó bortól meg melegedvén, táncba menének. A tánc után, minyájan egyszersmind fel sivolkodnák vala. És az egész völgy be tele vala az ő sivalkodásokkal.
És mikoron minden vitéz ott toborzót járna, inték az vitézek Kinizsi Pált is, hogy ő is mutatná az ő diadalmos vigaságát. Fel szekkelék ezokáért és ott hátára tévé a két kezét és fogaival fel harapá a földről egy nagy töröknek hólt testét és azt szájába hordozván sokáig ott táncola vele az hösök közet. Mellyet erősen csodálják vala mind az hősők, mondván:
- Herkulesnek is elég gondja vólna ezt művelni!
És a nagy örömnek miat, semmit nem alvának az hösök az éjel. Másod napon mind a két Fejedelem, minden népekkel be menének Gyula Fehérvárba. Ott pedig a kenyér mezőjén embereket hadjának, kik az keresztény népeket ki válogatnák a pogánok közzül és hogy azzokat el temetnék. Annak utána az vayda az ütközetnek helyén a hová temették vala a keresztényeket, egy kápolnát rakatá és meghadá, hogy minden esztendőben, az diadalomnak napján misét mondanának ott a kápolnába a megölteknek lelkeiért. A törökeknek hólt testeket is sok rakásokba egybe hordotá. És a sok tetemeknek rakási ott meg látszanak mind ez mai napig. A keresztények közül nyolcezeren vesztenek volt az ütközetben. A törökek közzül pedig harmincezeren. Azoktól meg válva, kik az hegyen a futásban vesszének. És annakutána találának az vizben vagy két ezer szászokat és oláhokat, kik belé holtanak vala.
Mikoron Mátyás királynak meg hozták vólna e nagy diadalomnak hirét, nagyon örüle neki. És mindjárást keresztjárást inditá. És minden oltáron misét mondotá. És ketten királyné asszonnyal minden oltárra offerálnának Comparaciókat. És úgy körülmén, hálákat adá Istennek és boldog Asszonynak a nagy győzedelmekért.

Az eredetiből átdolgozta: Lakner Sándor.

P.S.
Amint az a szövegből egyértelműen kiderül, Báthori István semmilyen ígéretet nem tett, hogy ha megnyeri a csatát, két templomot épít Nyírbátorban, mint ahogy ehhez a legendához többen ragaszkodnak. (Szerény véleményem az, hogy ahol ismerjük a valóságot, ott nincs helye legendának!) Mivel más leírást eddig nem találtam és akik terjesztik a "két templomos" verziót azok sem, ezért maradjunk meg a realitásoknál. Nincs semmiféle fogadalom a leírásban, ezért jelen pillanatban ez a hiteles verzió! L.S.


A honlap üzemeltetője a Nyírbátori plébánia.
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu